• A 2012-es Londoni Olimpia esetében

    Londonban 1.600.000.000 USD-t (kb 464.000.000.000 Ft) költöttek olyan helyszínekre, amiket kizárólag az Olimpia miatt kellett megépíteni.

    Olimpyc Stadium:

    pályázati költségbecslés: 423 millió USD (kb 123 mrd Ft)- tényleges költség: 1.1 mrd USD (kb 319 mrd Ft)

    költségtúllépés aránya: 162%

    Aquatics Center:

    pályázati költségbecslés: 113 millió USD (kb 33 mrd Ft)- tényleges költség: 404 millió USD (kb 117 mrd Ft)

    költségtúllépés aránya: 256%

    Velodrome:

    pályázati költségbecslés: 30 millió USD (kb 9 mrd Ft)- tényleges költség: 158 millió USD (kb 46 mrd Ft)

    költségtúllépés aránya: 427%

    1. A NOB “versenyezteti” a pályázókat a Játékokért. Annak ítéli oda a rendezési jogot, amelyik a NOB szükségleteinek és céljainak felel meg a legjobban, nem pedig az adott városénak.

    2. A NOB pénzügyi garanciát kér a rendező várostól (tk az ország polgáraitól). Semmilyen kockázatot nem vállal a költségtúllépésekért vagy a bevételi elmaradásokért.

    1. Az Agenda2020 40 pontjából csak 7 foglalkozik a rendező városra háruló költségekkel és kockázatokkal. A pontok legtöbbje ehhez nem kapcsolódó olyan ügyekkel foglalkozik, mint az atléták doppingolása, a NOB marketing partnersége harmadik felekkel, és a különböző atlétikai szervezetek és szövetségek közötti kapcsolatok.

    2. Az Agenda egyik “költség spórolása” egy olyan rendelkezés, hogy a dokumentumokat elektronikusan kell küldeni kinyomtatás és kézbesítés helyett – aligha egy érdemi spórolás olyan beruházási és működtetési költségvetésekben, amik tipikusan több mint 10 mrd USD-t (kb 3000 mrd Ft) tesznek ki

    3. a NOB 2002-es reformcsomagjának ugyanaz volt a tartalma, mint az Agenda 2020-nak az ideiglenes és már fennálló létesítményekről, de nem eredményezett kevésbé költséges pályázatokat – ami azt követte, az a valaha volt két legköltségesebb Olimpia: Peking több mint 40 mrd USD-t költött a 2008-as Nyári Olimpiai Játékokra és Szocsi ezt múlta felül a “nyár a télben” bűvésztrükkjével.